Meghasad az ég, a felhők mögül vér pereg
lángba borult utcákon, lebénult sorsunk hempereg
Önmagunknak  hazudtunk, egymásba mártottunk késeket
reményvesztett éjszakákon már nem álmodtunk szépeket

Érzelmeink mind kiöltük, lelketlenül kóválygunk
kiégett, üres marionettként, aprópénzért sóvárgunk
Fajunk, s földünk elpusztítjuk, de van még pofánk sírni
ez erkölcstelen utat járva, nem fogjuk soká bírni

Minden reggel maszkot öltünk, tükörbe már nem lesünk
rohanó, hömpölygő világunkban, a globalizáció ködjében elveszünk
Összetesszük két kezünket, s Krisztus elől loholunk
romlott, mocskos életünk nyomán, jobb is hogyha elbukunk