Én adtam magam, és magamból is oly sokat,
s mégis én találtam szívem helyén roncsokat.
Magamba szívtam szavaid, és vigyáztam minden árnyadat,
ha madárként zuhantál a földre, én ápoltam szárnyadat.
Szívet adtam szerelmedért és elhittem hogy ez úgy is van,
ha csalódnom kellett volna miattad, magamnak is hazudtam.
Úgy őriztem minden álmod, ne legyen kétség előtted,
s mégis te voltál az aki élő szívem megölted.
Egy kiégett testben kerestem, azt mi - hittem - kell nekem,
vágy voltál csupán te is, kit úgy véltem hogy szerettem.
Érzelmek nélkül bújtam ágyba, ez már többször megesett,
de rájöttem hogy Szerelmet és nem szeretőt keresek. |