Régen volt, nem értettem semmit.

Miért jelentett az egész csak ennyit!?

Mért nem szólt soha egy őszinte mondat

Tudhattad volna, hogy ez jót nem hozhat.

Ha beléd szeretnék, vagy megkedvellek,

várd meg azt, hogy megbízzak benned.

Szerezd meg a szívem, és törd darabokra.

Tiporj a földig és szállj a magasba.

Szárnyaim cseréld a porhüvelyedre,

mi enyém, a tiéd, és így befejezve

a történet, pedig nem érhetne véget,

a csalódás mit érzek, egyre jobban éget.

Fogd meg a kezem, segíts az utamon,

majd rúgj nyugodtan hátba én azt is leszarom,

hogy mit akarsz tőlem, és mit csinálsz éppen,

de nem fogom tűrni, hogy szívod a vérem.

Kitárom a szívem, csak hazudj még ezerszer.

Legyen úgy, ahogy elképzeldted egyszer.

Amit akarsz, én azt fogom csinálni,

Vezess csak félre, én el fogom hibázni.

Amiért megint én leszek a felelős.

Ha érted ver a szívem, a testem is tehetős.

Adj arra okot, hogy bocsánatot kérjek,

ha nem is az én hibám, a lábadnál heverjek.