Elég gyűlöletet kaptam, hogy tudjam milyen szeretni,
eleget sírtam ahhoz hogy megtanuljak nevetni.
Elég rosszat kaptam, hogy jóvá tudjak vállni,
sokszor estem pofára, hogy talpra tudjak állni.
Annyit siettettek, hogy tudok mostmár várni,
hiába kötöztek a földhöz, mint madár fogok szállni.
Sokszor átvertek már, tudom kiben bízzak,
oly fájdalmak értek, már nincsen miért sírjak.
Megcsalt szeretők után, szerelmet tanultam,
szenvedéseket láttam, majdhogy megvakultam.
Láttam azt a mocskot, ami szinte mindent elnyel,
ha mindenki állathoz hasonul, én mért maradjak ember. |