A végszóval mindig, egy boldog idő érkezik,
fehér lónak száguldását, derék emberek fékezik.
Ezeket a legényeket vezérekké tesszük,
múltrendszeri pozitívumokat soha fel nem vetjük.

Hálát adunk úr jézusnak, csodát tett a néppel,
gazdasági fellendülés jött a bársonyszékkel.
Néhány év múlva már csak neki adunk hálát,
kitörli a tudatunkból A király hitvilágát.

Addig addig hálálkodunk rájövünk ez nem jó,
megfegyelmez, beint nekünk, nem ez lesz a végszó.
Csendben vagyunk, elhallgatunk, nem gyűlünk a téren,
egyre másra eltünik, ki nem bólogat szépen.

Egyszer aztán jött a végszó új vezérek jöttek,
új pribékek, derék legények őrizték a rendet.
Megint boldog, vidám lett felszabadult népem,
de ezeket az embereket láttuk itt már régen.

Telnek múlnak az évek, szabadabb a nemzet,
de egyre inkább visszaköszön az mi rég nem tetszett.
Furcsa vallás, furcsa nevek, furcsán reánk hatnak,
ez az ország olyan mint egy ócska zsidó gyarmat.

De jön majd végszó erre is, mikor új vitézek jönnek,
ellenségünk ellensége, átveszi e földet.
Megint remélhetünk abban, becsülettel jöttek,
vagy ezek is belénkrúgnak, majd még le is köpnek.

Ezért építs önmagadnak, úgy légy néped sarja,
ne engedj az idegennek, földjeid akarja.
Védd meg azt mit örökségül apáid rád hagytak,
tudod jól, a zsarnokok, csak általad bukhatnak.