Ne menj ma haza
mondok egy mesét
Nyugtalan az éjszaka
ha érted a lényegét
Süket fülekkel
hallgatod a hangom
Világtalan szemeiddel
követed az arcom
A felismerés mocska
amit lemosni nem könnyű
Rajtam is van néha
tudom milyen szörnyű
Ismerem az érzést
mikor tükörbe nézel
A vágyat a kísértés
mi a gerincedbe térdel
Hogy szembeköpd önmagad
mintha nem is lennél senki
Így semmisem marad
pedig lehetne mit tenni |