Hiszek és bízok akkor is, ha rég elveszett minden,
ha mellőlem már mind eltűntek, nem mozdulok innen.
Nem megyek! Ha láncon visznek, magam verem bilincsbe,
de ezt a meleg mocskos földet szórják bűnös szívemre.

Akasszanak, lógassanak, de rút kobra bontja a hóhércsomót,
mérges tövis lesz szálkák helyén, ha én húzom le a vádló bitót.
Vágjanak össze, véreztessenek, de vérem rontsa a földeket.
Gyilkosomra dönti gyökerét rontó vérem majd a tölgyeket.

Égessetek meg, lángok nyaldossák testemet,
de halálom füstje takarja majd felettetek a felleget.
Rontó bűz leszek orrotokban, dögrohasztó a melegben,
én leszek a könnycsepphozó átkos, gyilkos szemekben.

Temessetek, hantoljatok, mérgezettek lesznek a növények,
engem legelnek állatitok, tőlem lesznek veszettek.
Belőlem harap majd gyermeketek, én döntöm az ágynak,
engem átkoztok akkor is ha átadtok a halálnak.