Gyűlnek már a keselyűk az égen, a raj takarja a napot
a bámészkodó biztosra veszi, egy újabb porhüvely halott
Mi egyik nap egy dolgos test, mi alkotott vagy lerombolt
az holnapra tán egy élettelen bomlásnak indult hullafolt

Sírhantokat pásztázva, elmerengsz a léteden
ennyi volna a földi lét? Vagy van még túl az életen
Oly sok embert temettél, fájdalmas és örök a bú
mi lesz mivel emlékeznek!? Egy fejfa és egy koszorú?

Névtábládat megkapod, élsz éveidben s nevedben
alatta még néhány sor, "nyugodj örök békében"
Ez a föld mely táplált, most te táplálod testeddel
ha tovább is indulsz egy más úton, hiányodban itt leszel

Elmormolnak néhány imát, elbúcsúz a halotti tor
szíveikben megőriznek, de elmúlik majd minden kor
Világi mivoltod elporlad és nem őrzik már sírhelyed
emléked is föld alatt már, mint te, mióta temettek