Mérlegen az élet, lehúzza a bánat,
 toporzékol jókedved, mert nem sokáig várhat.
 Elillan, most tovatűnik, könnyes szemmel nézheted,
 néhány percnyi hazugságért, hogy vágtad el életed.
 
 Összeszorult gyomrod, nem kíván most enni,
 remegő kezeid tanácstalanul nem tudnak mit tenni.
 Lábad ólom, lépni nem tudsz, nem is lenne hova,
 húzod az orrod, megcsapja a valóságnak szaga.
 
 Felszeged szemöldököd, könnyezve bámulod a fényeket,
 de azok a fények nem azért vannak hogy megláss még szép képeket.
 Bátran vállaltad magad, s azt hitted ez nem gond,
 de mérlegelni kellene a súlyát annak, hogy más mit mond.