Menj, ha úgy hiszed: menned kell.
De messzi földön is, sose feledd el!
Ne feledd, mit innen szívedben viszel,
földi javakra nem cserélhetők el.

Mit magadban rejtesz és hordozol,
mit magadban viszel, s most átkozol.
Átkozod mert érzed: itt élni nem lehet.
Mennél, és mész is... Ha teheted.

De butaság volna vélni azt,
hogy más ország népét nem aggaszt
a felismerés, mit már felismertél itthon,
hogy más hazájában nem lelhető hon.

Hisz egy szíved van, s egy a hazád!
Egy, mely még ma is vár terád.
Várja azt, mi oly sok éve bére,
hogy szunnyadó népe felébredjen végre.

S világgá kiáltsa, mi kárpátok szívét nyomja,
mert ennek az országnak, bizony nagy a gondja.
Hát legyél a csalogató szarvas, légy istennek ostora,
a hadak útján vágtázó vezér, légy Emese álma!

Legyél császár fején koppanó kürt, hétvezérek vére,
óriást megszégyenító vitéz, évszázadok bére...
Vagy legyél idegen nép gazdájának napszámosa.
De honnan jöttél, és visszamenni ne felejts el...Soha!

"Ha idegenbe visz, egyetlen járható utad,
visszavezető utat neked, három szín mutat."